Szeretném leírni Nektek,  hogyan éltem meg ezt az egész koncert élményét, úgy mint Fanbusz szervező és úgy mint magánember. Arra kérlek Benneteket is, ha van kedvetek, Ti is írjátok le nekem hogy hogyan éltétek meg ezt az élményt és ha elkülditek a 80pancsi@gmail.com címre nagyon szívesen kirakom ide....

Tehát 20.-a reggel fél 7: kipattan a szemem, nem tudtam aludni. Előkészítettem mindent ügyelve, hogy semmi se maradjon itthon, majd gombóccal a torkomban, liftező gyomorral elindultam a Hősök teréhez. Akkor már voltak ott egy páran akik velünk tartottak. A busz kicsit késett, de megérkezett. Anikóval névsorlvasást tartottunk, megkérdeztük mindenkitől engedi e, hogy lefotózzuk, mert nem akartunk senki személyiségi jogait megsérteni. Voltak egy páran akik nem egyeztek bele, de ezzel nincs is semmi baj....örültem hogy ott vannak velünk!

Zoli természetesen mint mindig, most is késett. Kiraktuk a plakátokat a  buszra, és kb. negyed órás késéssel elindultunk. Csak hogy tudjátok mennyire híre ment a dolognak az egyik TV csartorna alkalmazottja is velünk utazott....

Miután kiértünk az M3-ra kezembe vettem a mikrofont, Zoli addig zenét ütyködött. Üdvözöltem mindenkit, Anikó nem vállalta  a beszédet, nem baj, az megy nekem!

Kiosztottuk azoknak a jegyeket akik rendeltek tőlünk....

Volt egy kis vetélkedő a buszon és mivel a zenei technikával gondok voltak jó darabig az úton én voltam a DJ, de megoldottuk...:-)

Miután kitöltötték a kérdőíveket Mindenki megkapta a világító karkötőjét, ez volt a mi kis apróságunk az utazóknak.

Lényege az volt, hogy így könnyebben meg tudtuk találni egymást, és a hangulatot is fokozta.

2-szer álltunk meg odafelé. Kb 4 fél 5 köül értünk le....természetesen jöttek  a fotózkodások ki egymással ki egyedül...de nagyon jó volt együtt látni ezt a nagy társaságot.

Zoli elcsatangolt néhányan eltüntetek. Ahogy közeledett az idő, egyre többen és többen lettünk, időközben az is kiderült rossz helyen állunk!

Aztán közeledett a 6 óra, mint ahogy már tudjátok Anikó, Gyuri és Marcsi, Zoli meg én akcióba lendültünk...elmentünk a  művészbejáróhoz. A utolsó pillanatban kaptuk meg az engedélyt hogy mehetünk, 6 előtt pár perccel, de még így is kétséges volt a dolog, hogy bejutunk e, mert Thomas késett. Fél 7-kor kellett volna  a sajtótájékoztatónak kezdődnie, és még előtte egy gyors hangpróba a zenekarral...ennek ellenére Thomas fél 7 körül érkezett , nem a  művészbejárónál! Addigra még odajött egy férfi és egy nő, 2 nő és egy férfi,. A 2 nő és egy férfi-egy nő párosokkal ugyanúgy volt lebeszélve minden mint velünk, de volt ott egy férfi, aki amikor kijött a szervezőa, azt mondta: én nem akarok bemenni csak ezeket írja alá nekem Thomas! -  és a kezébe nyomta ha jól láttam az össes LP-t meg néhány CD borítót. Mondták, nem lehet, csak egyet! Még akkor sem, ha nem jön be...

Szóval bejutottunk, Thomas az öltőzője előtt várt minket, és kedvesen beinvitált! Anikó kezében az emlékkönyv az enyémben a bor, Zoli és Gyuri utánunk...Anikó elmonta, hogy : "A budapesti Modern Talking fanclub nevében jöttünk, és engedje meg hogy ezzel az ajándékkal köszönjük meg a klub nevében a munkáját, és azt, hogy énekel nekünk. Kívánunk neki sok sikert!" És átadta neki az emlékkönyvet, amiben benne volt az előző buin készült csoportkép, a klubszervezők képe, egy jókívánságokat tartalmazó angol szöveg, és a dalaiból összeválogatva idézetek...és nem utolsó sorban a buszon utazók aláírása!

Mondhatom, nagyon örült neki, kérdezte is hányan vagyunk...majd én adtam át a bort, és mondtam hogy Tokaji. Erre a reakciója: "Wow Tokaji? Thank you so much!" Lányos zavaromban nem mondtam, hogy vegye ki a tasakból...de remélem kivette.....természetesen a szervező segített a fordításban, mert ugyan én beszélek egy kicsit angolul, de azt se tudtam fiú vagyok e vagy lány, nemhogy még angolul beszéljek! Majd ezután megkértük egy fotóra, természetesen beleegyezett, de azt hozzátette kedvesen: de kint mert itt elég kicsi a  hely. Valóban, az öltözőben volt egy heverő szerű bútor, egy tükrös asztal egy szék... és ennyi.

Gyerekek! Thomasból árad a szeretet, az alázat a kedvesség! Tüneményes ember! Mindenki kapott egy aláírást majd beengedték a másik 2 párost is, majd kijött és megcsináltuk a fényképet. Én nem igazán mertem közel állni hozzá, de  a többeik sem, ő szólt ránk mosolyogva: gyertek közelebb! Megköszöntük, majd ő még fotózkodott a másik 2 párossal és elment. Mi meg siettünk vissza...

 Igencsak benyomultunk hisz nagyjából a  többiekhez akartunk jutni. Rossz volt hogy nem mondhattuk el a dolgokat, de ezt már leírtam hogy miért nem....

Míg vártuk a koncertet, megtalált minket az RTL stábja. A koncert előtt pár nappal felhívtak engem telefonn, hogy ha szeretnénk, csinálnának velünk egy kis riportot, aminek eredményét itt láthatjátok: www.rtlklub.hu/most/16103_fokusz_meg_mindig_keresnek_egy_ferfit_aki_allitolag_egy_pane

Benne van a művünk CheriLadyvel is...., de jó páran látszotok a felvételeken!

Aztán elérkezett a pillanat a Max Rádió tulaja bekonferálta Thomast! Megszólalt a Why Do you Cry....mindenki tombolt, de sokan nem ismerték a  dalt. Aztán jöttek sorra a dalok a Strongról, na meg természetesen a jobbnák jobb MT dalok!

Istenem de jó volt! Minden teljesen élőben! Fantasztikusan szólt! HIHETETLEN MENNYI SZERETET ÁRAD A SZÍNPADRÓL BELŐLE, LÁTSZIK HOGY IMÁDJA  A ZENÉT, IMÁD ADNI! Megszólalt a Suddenly, a Stay With me, a Stop, a Soldier, jobbnál jobb szóló TA dalok az MT nagy slágerek: You are not alone, Maria, No Face...Jet airliner, Cheri Cheri Lady, Give me peace on Earth...nem is tudom az összeset felsorolni. Hihetetlen volt az is, hogy a tiniktől kezdve az öreg korosztályig volt a nézősereg...és az, hogy együtt énekelt annyi ember, az még Thomast is meghatotta! Édesen sorolta a hungarikumokat: pörkölt gulyás, pálinka, paprika...de  a kedvencem a Piroska volt...a Maria dal bevetőjeként. Thomas keresett egy Maria nevezetű hölgyet a nézők között...kédezte is pár ember nevét...aztán jelentkezett egy nő, aki azt állította, hogy Maria-nak hívják, aztán miután felment a  színpadra kiderült, lódított, Thomas meg is jegyezte hogy legközelebb útlevelet fog kérni. Közölte  a lánnyal hogy  mivel hazdott énekelnie kell vele. Édesen táncolt neki, énekelt neki de  a lányon lehetett látni hogy y nem tudja kezelni a  helyzetet, mondjuk én se tudtam volna. Mindenesetre nagyon tetszett ahogy a rózsával tette a szépet a csajnak és élvezte a helyzetet...show volt a javából. A rózsát egy csajtól kapta aki anno Alsóőrsön is adott neki....

Thomas megdícsérte Cherilady tábláját, amin az állt: I LOVE YOU THOMAS! De Anikó művét is, a lepedőt amin az állt: WE LOVE THOMAS volt rajta két szív és a honlapunk címe!

A koncert végén 2 ráadás dal volt: Cheri Cheri Lady...na akkor Cherilady tombolt!Én még nem láttam így ő tombolni!

A záró dal a You're my heart volt balladában! Thomas elkezdte, majd az egész csarnok folytatta, Thomas hátralépve meglepődött, meghatódott, nagyon meghitt jelenet volt!

A koncert kb közel 2 órás volt...és én nagyon éveztem! Meg merem kockáztatni hogy nekem a Kapcsolat konceretet is túl szárnyalta, valahogy meghittebb volt az egész, de ez  az én véleményem.

Hazafelé aludt a  jó nép, ( valószínűleg nem így lett volna, ha elmondjuk mi történt), majd egy megálló után kiosztottuk a nyereményeket és  a visszajáró pénzt...negyed 3 körül értünk vissza a Hősök terére.....

 Kívánom Mindenkinek, hogy egyszer éljétek át ezt az élményt, hogy találkozhattok Thomas-al...de ha már egy koncerte is eljuttok, már megérinthet Titeket a varázsa! Engem megérintett, azóta még jobban szeretem, tisztelem, becsülöm Őt!

Még egyszer szeretném megköszönni Anikónak azt a rengeteg munkát amit ebbe a Fanbusz szervezésbe beleadott, Nektek azt, hogy velünk tartottatok, és  a történtek ellenére támogattok bennünket, Marschall Norbertnek, hogy lehetővé tette a bejutásunkat illetve a rengeteg segítségét, a Max Rádiónak, hogy megszervezte ezt a koncertet...és hát perzse nem utolsó sorban természetesen a főszereplőnek Thomas Anders-nek, hogy egy csodálatos koncertet adott nekünk! WE LOVE YOU THOMAS! THANK YOU VERY MUCH!

                                                                                                                                                                                             Írta; Pancsi, 2010. november 27.