Egy kicsit messzebbről kezdem a történetet. Hogyan is ismerkedtem meg Anikóval? Évekkel ezelőtt a myvipen (ahová mostanság havonta egyszer, ha benézek) belekeveredtem a Modern Talking-klubba, amit Anikó hozott létre. Innentől kezdve folyamatosan kaptam emailben az info-kat. Idén szeptemberben kaptam egy levelet, hogy megszervezik, és busszal megy egy kis csapat a koncertre, ha lesz elég jelentkező. Hát lett! :-))
Eljött a koncert napja. Én, akit munkanapon reggel 7-kor alig lehet kirugdosni az ágyból, már negyed 5-kor felébredtem. Nem is tudtam volna tovább aludni, annyira izgatott voltam.
6 órakor elindultam itthonról, 8-kor odaértem Anikóékhoz. Hozzáteszem, vele ekkor találkoztam először, mégis olyan szeretettel fogadott, mintha ezer éve barátnőnk lennénk. Felajánlotta, hogy az autóm náluk hagyhatom (mivel már törték fel a kocsim, így nem szívesen hagytam volna semmilyen parkolóban Budapesten).
A megbeszélt időpont előtt jóval már a Hősök terén voltunk, ahol már gyülekezett a csapat, negyed 1-kor Debrecen felé vettük az irányt. Én, aki hosszú úton azonnal elalszom, ha nem én vezetek, egy pillanatra se tudtam becsukni a szemem, annyira vártam már a koncertet. Pedig én már voltam Thomas-koncerten, már 1987-ben is (igaz, még szülői kísérettel), de ott voltam a Budapest Sportcsarnokban.
Útközben jókat dumáltunk, volt egy kis vetélkedő is. És egyszercsak megérkeztünk Debrecenbe. Csináltunk néhány közös fotót, és utána gyülekeztünk a bejáratnál, hogy kapunyitás után minél közelebb lehessünk a színpadhoz. Mint kiderült, először rossz bejáratot céloztunk meg, de a végén sikerült a színpad elé jutnunk. Várakozás közben az RTL Klub megszólaltatta a csajokat, Pancsi és Cherilady még énekelt is :-))
Fél 9-kor végre elkezdődött a koncert. Amikor Thomast megláttam a színpadon, és meghallottam a hangját, hát libabőrös lettem :-)) Fantasztikus élmény volt őt élőben hallani, látni. És közben végig beszélt a közönséghez. A dalokat teli tüdőből vele énekeltem, még jó, hogy nem hallatszott... Nálam hamisabb hangja és botfüle kevés embernek van :-)) És valami fantasztikus érzés volt, ahogy Thomas időnként rám nézett a színpadról. Bár kevésbé mosolygott volna, ha hall is :-))
A kétórás koncert egy hatalmas élmény volt. Bár az utolsó 20 percét kénytelen voltam ülve nézni. Elég komoly gerincproblémáim vannak (2,5 éve műtötték is), így a cirka 6 órás álldogálás nem tett jót. De tudtam, ha hordágyon visznek is, de nekem ezen a koncerten ott kell lennem :-)) 26 éve rajongok a zenéjéért, mindenképp ott kellett lennem! A Modern Talking (illetve Thomas és Dieter) mindig jelen volt az életemben gyerekkorom óta. Akkor is, amikor ciki volt őket szeretni. Az angol nyelv megtanulására is ők ösztönöztek, hiszen tudni akartam, miről énekelnek.
Negyed 12 körül elindultunk Debrecenből, késő éjjel volt, amikor visszaértünk a Hősök Terére. Én Anikóékkal tartottam Monorra. Anikó biztatott, hogy aludjak náluk, hiszen még 140 km volt előttem. De én inkább elindultam, reggel fél 7-re értem haza.
Ezúton is csak köszönni tudom Anikónak és Pancsinak ezt az önzetlenséget és kedvességet, amit a szervezés során tanúsítottak. Hiszen sokunkkal most találkoztak először, mégis mindannyiunk estéjét feledhetetlenné tették. És bár utólag volt néhány nagyon negatív megnyilvánulás is, amivel Anikót és Pancsit nagyon megbántották, de remélem, hogy a nagy többség köszönete után ők is úgy érzik, hogy nem volt hiábavaló a fáradozásuk.
Köszönöm nekik, hogy nem csak egy feledhetetlen estét szerveztek, hanem új emberekkel ismerkedhettem meg. És remélem, sokszor fogunk még találkozni. Mert a hangulat meggyőzött arról, hogy bár ahhoz, hogy a fanklub bulijaira elmehessek a Pecsába, oda-vissza 220 kilométert kell autóznom, de egy nagyon jó társaságra találtam!
Írta; Yella ( Magdi ), 2010. november 28. |